Kinőtt a szárnyunk, ez volt mit vártunk
Szabaddá váltunk, ki szól ránk meddig szálljunk,
Bár a célt mit magamban itt benn rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem.
Gyermekké válnék, kell még a játék,
Mesébe hinnék, ha újakat találnék,
Túl sok volt, mit eddig sem hittem,
Ezt most miért higgyem,
Hogy legyen, súgj nekem.
Annyi mindent adtak sok volt,
Nem kell több hát,
Ki akarná újra a régi karácsonyfát
Biztosan van még, ki visszanéz és vár,
Keresi, amit ő rabolt el tán.
Kinőtt a szárnyunk, most merre szálljunk,
Arccal a szélnek, hol új remények élnek,
Mert a cél, mit magamban itt bent
Rég elrejtettem, nem lelem, súgj nekem,
Annyi mindent nem láttunk, még mozduljunk hát,
Miből állna átrepülni két óceánt,
Elmegyünk, s vár még, bár megtagadták rég,
Szabadon, felnőttként néznünk szét.
Használd a szárnyad, a madarak messzebb látnak,
S tán más is lát, ki most is vár még rád.
Használd a szárnyad, és repülj a nagyvilágnak, mert
Visszanézni senkinek nem kell már, ami volt..
Vár a cél, mit magamban itt bent rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem
Nem lelem, kedvesem